Vasvári Kovács József és Virág Gyula mint Vasas német, Simonyi Károly mint Zajtay István, Olajos János, Pártényi János és Zádor Zoltán mint Vasas német.

Szabadszájú délután

Gondolkodtam azon, hogy ezt így, ebben a formában leírjam, de bevállalom.

Kaptam ma egy telefonhívást, sajnos a hívó elfelejtett bemutatkozni, és valami fura oknál fogva a hívószámának a kijelzése is tiltva volt.

A mondandója összefoglalva röviden:

– Mi az, hogy kitesszük a kutatás alatt fellelt neveket, ezzel nekik bevételkiesést okozunk (húsz forintért szopok, baszok, gombot varrok?).

– Hogy gondoljunk, hogy beleszarunk az ő(k) kutatási területébe (így gondoljuk).

– Kis geci hülyegyerekek vagyunk, akik nem értenek semmihez (nekünk így jó, így szeretjük magunkat).

A továbbiakban sem érdekel, hogy kis és mit tart a saját kis játszóterének, minden adatot, ismeretet ahogy eddig, úgy továbbra is közlünk. Mi titok lehet ezekben? Semmi.

Itt szeretnénk újra rögzíteni:

Egyetlen szervezettől sem kapunk anyagi támogatást, főleg a saját kis zsebünk az, ami megnyílik. Tisztelet annak a pár magánszemélynek, aki eddig támogatott minket. Senkitől nem fogadunk el fizetséget, ellentételezést akkor, ha a kérdéseire adatokat, válaszokat adunk. Ha támogat minket, köszönjük, ha nem, örülünk, hogy segíthettünk neki megtalálni valamelyik őse nyugvóhelyét, vagy pontos adatait. Ennyi lenne a történet lényege.

Jesájá (54:15.): „Jótetten fogsz felépülni.”

István
balazsistvan72@gmail.com
2 Comments
  • Szegő Ágnes
    Válasz

    Nagyon szomorú :(

    2017-02-05 at 09:29

Post a Comment